|
|
|
 |
|
 |
 Felújított barokk freskók
[jan.15. 23:00 - febr.14. 23:00]
Schaller István (1707-1779) freskófestészete Győrött
Schaller István győri barokk festőről és munkásságáról máig alig tudtunk többet, mint az 1950-es évek derekán, amikor Garas Klára összegezte a Magyarországi festészet a XVIII. században című munkájában a vele kapcsolatos addigi és új kutatási eredményeket (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955). Pedig Schaller a legelső Magyarországon élő és működő mesterek egyike, aki a bécsi akadémiai stílus születése pillanatában, közvetlenül a stílusteremtő művészeknél tanult, és maga is stílusteremtővé vált azzal, hogy mesterei segédjeként és a saját személyes stílusát követve megvalósította elképzeléseiket, majd önálló műveit.
Schaller István életrajzában ma két születési évet és két születési helyet használ a szakirodalom: 1708-at és 1707-et, valamint Győrt és Bretz in Tirolt. Az 1708-as születési évre Csatkai Endre következtetett a soproni halotti anyakönyv 1779. február 18-án kelt bejegyzéséből, amely 71 éves akadémiai festőnek mondta az elhunytat. Mivel Schaller Győrből telepedett át Sopronba, Csatkai a győri születést feltételezte.
Győrött 1707. december 24-én kereszteltek egy Stephanus Sailler nevű gyermeket a belvárosi plébániatemplomban, akinek a szülei és több leszármazottja, valamint testvérei és rokonai is szerepelnek a különböző helyi anyakönyvekben (Scholler, Saller, Sailler, Shailer, Shaller, Schaller stb néven), míg más Stephanus keresztnevű Schallerrel a családnév írásváltozatait figyelembe véve sem találkozunk. Mindezek alapján N. Mészáros Júlia a győri születést feltételezte.
Stephan Schallert a bécsi Képzőművészeti Akadémián tiroliként tartották nyilván az 1730 és 1733 között beiratkozott növendékek visszamenőleg összeírt névmutatójában, majd 1738-ban is, a továbbtanuló növendékek adatait tartalmazó, ugyancsak utólag megkezdett aktában. Mindkét bejegyzésnek egy harmadik a forrása, mely 1738-ban éppen a születési és segédlevél bemutatásának az elmaradása miatt kívánta volna tőle, hogy szüntesse be a festőtevékenységét Bécsben. Schaller István ekkor végzett akadémiai festőként Bartolomeo Altomonte és Martino Altomonte mellett tanult freskót festeni, majd Paul Troger műhelyébe került. Első falfestszeti alkotását a bécsi Nepomuki Szent János kápolnában valósította meg 1738-ban, Bartolomeo Altomonte segédjeként.
Stephanus Schaller 1742. április 17-én nyert polgárjogot Győrben. 1763-ban még a városunkban élt, és megfestette késői korszakának két főművét, az orsolyita templom falképeit, valamint a Szent Angéla főoltárképet ugyanott. Mindezidáig azt feltételezték róla, hogy 1764 körül Sopronba költözött, ám az újabb kutatások szerint győri polgár maradt, és évtizedeken át Paul Troger bécsi műhelyében, majd Michael Angelo Unterberger halála után Troger két legkedvesebb tanítványa mellett dolgozott Joseph Ignatz Mildorfer, Joseph Hauzinger. Tevékenységének helyszínei Ausztria, és a mai Szlovákia, valamint Csehország, s csak ritkán maradt ideje hazai munkákra, amelyek kivitelezéséhez szükség esetén segédeket alkalmazott.
Az 1760-as évek végétől (1768-tól) Stephan Dorffmaister dolgozott vele, akinek a legidősebb fiát Stephan Joseph Dorfmeistert - is tanította. Közvetlenül a halála előtt Balfon és Nován dolgozott, amely műveket Dorffmaister és Joseph Hauzinger fejezett be.
Schaller István művészetét az elkövetkezendő kutatások fogják teljes mélységében feltárni.
Jelen kiállítás két késői főművét a mai Xántus János Múzeum dísztermének és a győri orsolyita templomnak a mennyezet-és falképeit -, illetve a kivitelezői közreműködésével megvalósult, egykori jezsuita templom freskói közül az általa szignált részleteket mutatja be.
Valamennyit az eltelt 10 évben újították fel.
|
|
helyszín: Magyar ispita - templom
rendező: Városi Művészeti Múzeum
további információ
|
| |
|
  |
Az oldal tartalmának felhasználásával kapcsolatban, kérjük olvassa el az Impresszumot!
|
|
|
|
|
|
|
